A kpop hatása:
Szépen, csendben, fű alatt, feltűnés nélkül, a K-pop lassan átveszi a hatalmat Ázsián kívül is, és nem kell nekik hozzá mainstream media, Viva TV vagy rádiós lejátszási lista, a YouTube és a Facebook pont elég hozzá. Az őrület mindenütt ott van, lehet, hogy nem tudsz róla, de egész biztos, hogy valaki a környezetedben, akiről talán nem is sejtenéd, K-pop-rajongó. Talán épp a szomszéd gyerek, a szőke csaj bioszórán vagy a buszmegállóban önfeledten ritmusra topogó csávó, vagy éppen a metrón melletted ülő középkorú nő. A K-pop, akár egy vírus, rendkívül gyorsan és hatékonyan fertőz. Ellenszere nincs. Harcolni ellene értelmetlen és hiábavaló, úgyis ő nyer, előbb-utóbb.
Lépésenként történik ez, beszippant, mint egy örvény, elnyel, akár egy fekete lyuk, és soha többé nem kívánsz már visszatérni a régi énedhez.
Az a helyzet, hogy a K-pop egy óriás szivacs. A dalok remekbe szabott pop-rock-r&B-rap keverékek, szintetizálják mindazt, ami a nyugati pop-rockban nagyon jó, és mindezt megcsavarják, megkavarják, felfűszerezik és olyan ínycsiklandóan tálalják, hogy rá sem hederítesz már az eredeti összetevőkre, a feltálalt kaját akarod, újra meg újra, mert mindig más, mindig új, ezer színű, érzésű és hangulatú.
És tehetségesek ám ezek a gyerekek. Ott vannak a toppon, tudnak énekelni, táncolni és azt adják, amire vágysz. Bármivé akarod alakítani őket, azzá válnak.A K-pop, sokkal inkább mint az amerikai, a rajongók kielégítéséről szól. Bármit megtesznek érted. Cserébe pedig a rajongók is bámit megtesznek a K-pop-idolokért. Ott a rajongásnak kultusza van, egy K-popper nem egy átlagos rajongó, a K-popper egy klán tagja, ahol hierarchia van, szabályok, rendszer és őrület. Csak meg kell hallgatni, mit művelnek a rajongók egy koncerten, ilyet nem látsz Európában... Elképesztő hátborzongató érzés nézni is, nem hogy élőben átélni, amikor tízezer ember egyetlen hangba összeolvadva, a koncert meghatározott elemeinél az előadó nevét vagy a dalszöveg részletét kántálják.
Aztán ott vannak a videók, amik ellenállhatatlanok. Legtöbbször értelmetlen momentumokkal zsúfoltak, mégis újra meg újra megnéznéd őket. Meg újra. Meg másnap is. Még ha elsőre nem is tetszik, rád ragad, beleolvadsz és azon kapod magad, hogy "á, nem is tetszik ez a videó... de akkor miért nézem már huszadjára??"
Na és aztán ott vannak a live performanszok, amik nagyon fontosak a K-popban.Fontos az összehatás, így az élő fellépéseken is nagy a hangsúly. Mindegy, hogy 3000-es vagy 50 ezres teremben lépnek fel, a K-pop-koncertek pokoli jó bulik.
A K-pop szerves részei a különféle showműsorok, zenei műsorok, talkshowk és reality showk, amik mind-mind-mind mélyebbre nyomnak az isteni bugyorban, és segítenek fenntartani, megújítani és terjeszteni az őrületet. A koreai tévéshowk bombasztikusak. Úgy vannak megtervezve, hogy egy másodpercig se legyenek uncsik, és a maximumot hozzák ki a K-pop-idolokból, minden oldalukat megmutatva, a cukitól a szendén át a szexi dögig. És ők mindent bevállalnak, a táncpárbajtól a zongorapárbajon át a piszkos munkákig, mint a reality real time favágás, a sztárolimpia, a futkorászás hülye jelmezekben, idióta dalok éneklése, akadályversenyes baromságok és fizikai megaláztatás. Beengednek a hálószobájukba, megmutatják milyenek, ha nincs rajtuk smink (míg az amcsi sztárok ezt rejtegetni próbálják...), ha kócosak és kialvatlanok, képesek gyerekre vigyázni vagy "összeházasodni" egy show kedvéért, kibeszélik magukat és egymást, és ezzel bizony kiirthatatlanul bevésik magukat az ember lelkébe.
Forrás
|